A vasárnapi mise elővételezése szombat este

szombat esti előmise

2005 advent első vasárnapjától, a móri Kapucinus templomban, bevezetésre került a előesti vasárnapi szentmise. A szombat esti szentmise a következőkben nem szombati, hétköznapi mise, annak olvasmányai, imái, egész liturgiája vasárnapi szentmise. Az azon való részvétel a vasárnapi misén való részvételnek felel meg. Hogy ezt jobban megértsük néhány gondolatot szeretnénk itt közölni a liturgikus idővel, a vasárnap megszentelésével kapcsolatban.

Az Ószövetség népénél a napokat reggeltől estig számították. Az ünnep és a szombat azonban már az előző estével kezdődött. A szombat a hét hatodik napjának (a péntek) naplementéjével indult, és a szombat esti napnyugtával végződött.

Ezután kezdődött a hét első napja, a vasárnap. A nap számolását, mérését estétől estéig a keresztények is átvették. A Keleti egyház mindmáig megőrizte ezt a bibliai időszámítást minden napjában, a Nyugati egyház - bizonyára a régi Róma hatására - a napot éjféltől éjfélig számította. Így tulajdonképpen két különböző módját ismerjük és használjuk a liturgiában a napok számításának (amely két kultúra hatását őrzi és képviseli) a Nyugati egyház liturgikus naptárában amennyiben - minden egyes liturgikus nap éjféltől éjfélig tart, - a vasárnap és főünnepek ellenben már az előző nap estéjén kezdődnek. (vö. A római misekönyv általános rendelkezései 3).

Ez utóbbinak liturgikus megnyilatkozása az Imaórák liturgiájának (a zsolozsmának) vasárnap 1. vesperása szombat este. Az ősi vigília maradványa ez, amikor az éjszakai virrasztást szentmisével zárták. Idővel azonban a szentmise szombat reggelre tevődött, és bűnbánati jelleget kapott; a vigília többi része pedig a vasárnap vagy ünnep előestéjének vesperása lett. Az ősi vigília-mise csak néhány kiemelkedő ünnepnél maradt meg önálló miseszöveggel nagy ünnepek előestéjén: karácsony, pünkösd, Keresztelő Szent János születése, Péter és Pál, valamint Nagyboldogasszony ünnepén. A lehetőség, hogy a szombati esti előmisével a vasárnap szabad lesz (kirándulásra, továbbalvásra, szórakozásra, stb.), ez minden további nélkül ugyan nem számítható negatív módon, mégis oda vezethet, hogy a vasárnapot oly módon használják, amely már eredeti értelmének nem megfelelő. Akkor viszont negatív lesz.

A vasárnap értelme, hogy az Úr feltámadásának emlékezetét mint megváltásunk, és így minden szabadság, öröm, nyugalom végső alapját e napon elmélyítsük. Ha ennek a gondolatnak erősítését szolgálja már az ünneplés indulásakor, a vasárnap előesti miséjében, és hozzásegít, hogy a vasárnap húsvéti ünneplését éljük és erősítsük, akkor hasznos és értékes a szombat esti mise! A vasárnapi szentmise ilyen formán való megélése segítség lehet annak, aki olyan helyen dolgozik, ahol a vasárnap is munkanap (pld. Korház) illetve vasárnapon rajta kívül álló okokból előreláthatólag nem tudna részt venni a szentmisén. Ha azonban csak kihasználják, és a vasárnap további ideje csupán visszaélés az Úr napjának ünneplésével, akkor valóban negatív jelenség! Ezt azonban az is megteheti, aki csupán vasárnap este megy misére, addig pedig minden magatartása ellenkezik az Úr ünneplésének gondolatával. Azért ez elsősorban hozzáállás és lelkület kérdése!

A vasárnap megszentelése mindenekelőtt a szentmise. A vasárnapi áldozás is hosszú ideig hozzátartozott annak megszenteléséhez. A vasárnap megszentelésével jár még a munkaszünet is, mert a nyolcadik nap a nyugalom, a pihenés napja. (Nagy Konstantin császár 321-ben tette munkaszünetté a vasárnapot.) A vasárnap az öröm napja is, ezért állva imádkozott ezen a napon az őskereszténység, és sohasem böjtölt. Az Úr napja megszentelésének tartozéka volt a felebaráti szeretet gyakorlása is.

Ma az Egyházi Törvénykönyv ezt írja elő:

1248. k. 1. §. A szentmisén való részvétel kötelezettségének eleget tesz, aki bárhol, katolikus rítus szerint végzett misén jelen van, akár magán az ünnep napján, akár az előző nap estéjén.

2. §. Ha szent szolgálatot teljesítő személy hiányában vagy más súlyos okból lehetetlenné válik az eukarisztikus ünneplésben való részvétel, igen ajánlatos, hogy a hívők részt vegyenek a plébánia templomban vagy más szent helyen a megyéspüspök előírásai szerint tartott igeliturgián, ha van ilyen, vagy töltsenek kellő időt imádsággal egyénileg a családban vagy alkalmasint több családból álló csoportban.

Péter Pál testvér