Aprócska kincsünk a múltból: a kecskehegyi Szent Orbán kápolna

Elöljáróban talán azt kell tisztázni, hogy a keresztény egyháztörténet két Szent Orbán pápáról is tud, de mindkettőről elég keveset. Az első 222-230. között ült Szent Péter trónján, a másik 1099-ben hunyt el, és a Szentföld felszabadítását célzó keresztes hadjáratok elindítója volt. A minket érdeklő I. Szent Orbán pápa (a név jelentése: városi, művelt ember) valószínűleg Rómában született. Sokat tett a kereszténység terjedése érdekében. Ő maga is sok embert térített meg, többek között Szent Cecília férjét, Valerianust is. Két jelentős intézkedését örökítették meg: elrendelte, hogy a hívek adományát kizárólag csak az Egyház céljaira, a keresztény gyülekezet javára szabad fordítani. A másik: a Krisztus testét jelképező ostyát és a vérét jelképező bort csak nemesfémből készült edényben: tálkán és kehelyben szabad tartani. Ezért is ábrázolták őt szőlőfürttel vagy kehellyel a kezében és ezért lett a szőlők, a szőlőmunkások védőszentje, de a kádárok, kocsmárosok is égi pártfogójukká választották.

Tiszteletére a szőlőhegyeken őt ábrázoló szobrokat állítottak fel, vagy építettek kápolnákat. Elképzelt képét ráfaragták a faprésekre, hordókra, harangokat szenteltek fel a nevére. Neve napján, -május 25-én- körmenetben vonultak szobrához vagy kápolnájához bőséges termést kérve tőle. A Vértes-Bakony sváb falvaiban-ha a Pongrác-Szervác-Bonifác fagyosszentek után Orbán napra sem fagytak el a szőlők, a hálás szőlősgazdák szobrát borral locsolták le és közben e szavakkal bíztatták: "Trink, Orbám!", -vagyis: "Igyál Orbán!".

Móron, a Vénhegy után másodiknak szőlővel kiültetett Kecskehegyen építették fel kápolnáját. Ennek történetét Szeidel Ignácnak, a Lamberg uradalom jószágkormányzójának naplójában olvashatjuk: 1794. február 8-án gróf Lamberg Fülöp kiadta 8. számú parancsát, ennek nyolcadik paragrafusa: "Mivel a kecskehegyi kis kápolna építéséhez téglát és meszet ígértem a kapucinusoknak, ezért a gazdasági hivatal- P(áter) Hospitius hitszónok mindenkori elismervénye fejében- a szükséges téglát és meszet rendelkezésre bocsájtja".

A gróf családi tagjai azonban a kis kápolna felépítésén túlmenően, annak felékesítésére is gondot fordítottak. Lamberg Fülöp öccsének, gróf Lamberg Ferenc Antalnak özvegye, Nádasdy Katalin grófnő pl. egy értékes festményt adott át oltárkép céljából a kapucinusoknak, egy tökéletes másolatát annak az olajfestménynek, melyet 1739-ben Innsbruck városa adományozott Mária Teréziának és a "Segítő Szűz Mária" elnevezést viselte, s amelyet később a királynő neki ajándékozott. Sajnos a kép egy idő után elveszett, az illetékesek kénytelenek voltak azt egy kevésbé értékes másik képpel pótolni.

Fiatal koromban a kápolna csúcsfalán még látható volt az építésévének vakolatából kialakított dátuma: 1794, de mára ez is eltűnt. Nagyon remélem, hogy a sürgősen tatarozásra szoruló építmény falára majd fel fog kerülni ismét ez az évszám.

Schwartz Alajos

(Megjelenik: Hordó független móri közéleti havilapban a XVII. évfolyam júniusi számában).

A képek Schwartz Alajos gyűjteményéből származnak.


Isten védd és áldd meg!

Értékmentés: a Cserhát-dűlői kereszt újraszentelésének története

Május 29-én, gyermeknapon egy napsütéses gyönyörű vasárnap délután a Mór és Pusztavám Közös Hegyközség Vezetősége a közös összefogás jegyében ünnepelni hívta a Cserhát-dűlőre a Móri borvidéken lakókat, ugyanis a szőlőművelők védőszentjének ünnepéhez, Szent Orbán napjához kapcsolódóan újraszentelték a felújított keresztet. Mindig jó ilyen kezdeményezésekről beszámolni, amikor a megkopott értékeink újra élednek.

A Ferencz Tanya és a Hétkúti Lovaspark fogataival is érkeztek az ünnepségre a vendégek köztük a Brindisi Szent Lőrinc Borrend és a Móri Borbarát Hölgyek vezetői, tagjai a 81-es főút melletti helyszínre -amit a Móri Rendőrkapitányság rendőrei biztosítottak-, ahol Acsai Sándor karnagy vezényletével muzsikaszóval indult a délután a Móri Ifjúsági Fúvószenekarral. Geszler József, a hegyközség elnöke köszöntőjét követte Schnierer Kitti diák ezen alkalomra írt saját költeményének szavalata, majd utána Frey Szabolcs hegybíró mondta el, hogy mennyi segítő ember közreműködésével állhattuk körül a megújult keresztet:

A Cserháti-dűlői első szőlőtelepítések emlékére 1870-ben állított kereszt megmentése érdekében, önkéntes alapon fogtak össze a Cserhát-dűlő szőlősgazdái Schnierer Gyula és Bognár János vezetésével. Az utóbbi években, évtizedekben a "szőlőkön lévő Isteni Gondviselést" jelképező keresztet sajnos teljesen benőtték a bokrok, a kereszt is letört a talapzatáról. Egy évvel ezelőtt a cserháti szőlősgazdák kitisztították a kereszt körüli elvadult területet, valamint ideiglenesen visszarögzítésre került a megcsonkult feszület a talapzatára.

A méltó helyreállításhoz azonban anyagi forrásra is szükség volt, melynek érdekében a szőlősgazdák segítségért a hegyközség vezetéséhez fordultak. A hegyközség - anyagi lehetőségek híján - felvállalta a helyreállítás további szervezését. Geszler József hegyközségi elnök megkeresésére -a szentelőn is tiszteletét lerovó- Fenyves Péter polgármester úr szinte első szóra vállalta a Mór Városi Önkormányzat részéről a szükséges anyagiak biztosítását. A Polgármesteri Hivatal a tereprendezés után termőföldet, fűmagot, díszfákat biztosított, a parkosítást szintén társadalmi munkában a helyi szőlőtermelők végezték. Az eredeti német nyelvű szöveg fordítását Freyné Pratsler Anikó tanár végezte, melynek felhasználásával a magyar nyelvű szöveget tartalmazó tábla anyagköltségét és elkészítését Gróf Gábor órásmester, helyi vállalkozó ajánlotta fel.

Szintén az Önkormányzat vállalta a szinte már olvashatatlan német nyelvű felirat átfestésének, valamint a sérült helyére egy teljesen új feszület elhelyezésének költségét. A restaurátori munkákat Nagy Károly úr végezte. A következő megmenteni kívánt cél: a Szent Orbán kápolna külső és belső felújítása, mellyel külön cikkben is foglalkozunk.

A mindig újat mondó, lenyűgöző szellemi frissességű Schwartz Alajos bácsi, Pro Urbe díjas helytörténész idézte meg élvezetesen a múltat az Ezerjó hazájáról, Mórról és annak szőlőtermesztéséről mesélt. (melynek szövegét a Móri Borvidék honlapján, a www.moriborvidek.com honlapon is olvashatják). A Cserhát nevét az 1870-ben kivágott cserfákról kapta, ezek helyére telepítették őseink a szőlőket. (Nem volt nagy területű, de közelsége miatt közkedvelt volt. Több dűlőúton volt elérhető, melyek a dombot megkerülve vezették tovább a szomszédos "Móri csatornához", ahol malmok sorakoztak. Továbbhaladva volt elérhető a Tímár-Tárnok és Tőrös puszta, valamint Nagyveleg, Balinka, Isztimér falvak.) Az ekkor felállított kőkereszt talapzatára egy kőfaragó ezt a feliratot véste: "De, Andenken der Gründung dieses Weinberges vom Jahre 1870. Von J. Buder. Gott beschütz und segne es!" Magyarul: E szőlőhegy alapításának emlékére 1870-ben J. Buder. Isten védd és áldd meg!". 1850-ben a feudális rend megdőlése után egész országban megalakultak a Községi Hivatalok. Mór lakosai Frey Jánost választotta meg bírónak, a megye pedig Buder Józsefet jelölte jegyzőnek, mindketten 40 éven át viselték tisztségüket, a Cserhát kiültetésének idejében is. Biztosra vehetjük, hogy Buder jegyző (másutt Buderer-alakban szerepel) Frey bíróval egyetértésben utalta ki ennek a kőkeresztnek a költségeit a község pénztárából-vagy az itteni szőlőtulajdonosok adták össze az árát.

A felújított feszület felszentelésének szertartását Száraz László esperes, plébános atya végezte, mellyel a jelenlévő sok ember méltán érezhette úgy, hogy milyen jó, hogy részesei lehetnek ennek az emelkedett pillanatnak. A hivatalos rész végeztével a fúvósok kitűnő muzsikája mellett a helyi bortermelők finom borokkal, feleségeik finom süteményeivel vendégelték meg a szép számú vendégsereget, s beszélték meg a régmúlt emlékeit és jelen élményeit. A Móri Borvidék TDM Egyesület segített a szervezésben, akik ekkor éppen a Csókakői vár alatt csaltak mosolyt több más egyesületekkel közösen a gyermekek arcára a színvonalas programokkal.

Kedves idelátogatók! Kerekedjenek fel és egy kellemes délutáni séta, kerékpározás alkalmával a móri strand felöli úton haladva tekintsék meg ezt a régen és most is példaértékű kezdeményezéssel elkészült emlékhelyet. Geszler Anikó (Megjelenik: Hordó független móri közéleti havilapban a XVII. évfolyam júniusi számában).