P. SOLYMÁR JÓZSEF Nándor

* Zalaszentmihály (Zala vm.), 1914. március 4.

Magyarországon a negyvenes-ötvenes években súlyos beszolgáltatási kötelezettséget róttak a parasztságra. Be kellett szolgáltatni gabonát, burgonyát, tojást, zsírt és minden elképzelhető mezőgazdasági terméket, melyekért az állam filléreket adott. Előfordult, hogy a beszolgáltatott termékek leadása után a családnak nem maradt betévő falatja. Nem volt ritka, hogy valamiből nem is termett annyi, mint amennyit le kellett adni. Ilyenkor a gazda magas állami áron megvette a terméket, és mindjárt ott is hagyta a hatóságnak. A plébániák és kolostorok abban az időben még rendelkeztek némi földecskével, ezért rájuk nézve is érvényes volt a beadási kötelezettség. A legkisebb mulasztást, késést szigorúan büntették. Gyakran börtönnel.

Solymár Nándor 1951-ben Nagymágocson szolgált. Talán ő lehetett a gazdasági felelős a kolostorban. Már elérkezett a február, és ő még mindig adós volt az 1950-es kötelező beszolgáltatással. Ilyenkor a hatóság nem sokat habozik. Különösen, ha papi személyről van szó. Solymár József Nándort 1951. február 15-én Nagymágocson tartóztatták le, és a szegedi Csillagbörtönbe hurcolták. Nincs tudomásunk arról, miként oldódott meg az ügy, de Solymár atyát 1951. április 15-én szabadon bocsátották. Nagymágocsra vissza többé nem mehetett. Pestre költözött, és beállt fizikai munkásnak a GanzMávag gyárba.

1944. június 30-án szentelte pappá br. Apor Vilmos győri püspök. Működött Móron, Máriabesnyőn és 1947-től Nagymágocson. Jelenleg (2000) Pécsett tartózkodik nyugdíjasként. Meghurcoltatásának részleteiről, sorsának alakulásáról hiába érdeklődtünk nála. Választ sohasem kaptunk.

Forrás : Hetényi Varga Károly: Szerzetesek a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában - 2.kötet, 403. oldal
Lámpás Kiadó 2002