Karitász

Móron is működik a katolikus szeretszolgálat, a Karitász. Az alábbi két történet az ő élteükből való.

Szeretet és jótékonyság egy tőről fakad !

"A szeretet soha sem leereszkedő,
a jótékonyság pedig nem szánalom,
hanem szeretet.
A jótékonyság és a szeretet egy tőről fakad,
hiszen a jótettel egyben szeretet is adsz".
(Teréz Anya)

Vasárnap délután van, meleg szobámban ülve a közelmúltban engem ért szívmelengető eseményeken gondolkodtam, és úgy éreztem, ezeket másokkal is meg kell osztanom.

Szombaton délután félve indultam el Budapestre, hiszen a médiában folyton arra figyelmeztetek mindenkit, hogy maradjunk otthon, ne induljunk el hosszabb útra. Nagyon örülök, hogy ennek ellenére elindultunk a Bice-bócásokkal, hogy megnézzük a RAM Colosseum színház termében a Honfoglalás rockoperát. Számomra nagyon-nagy élményt jelentett az előadás.

Ami viszont ezt az élményt is felülmúlta, az a sok-sok önzetlen szeretet volt, amit az utunk kezdetétől a végéig átélhettem.Márt többször tapasztaltam a szeretet sokféle formáját e kis közösségben, de amit most láttam az rendkívülien hatott rám. Láttam milyen gyengéden, de határozottan bántak meglett férfiak a segítségre szoruló kerekesszékes fiatalokkal. Tették azt jó kedvvel, viccelődve, határozott, begyakorolt mozdulatokkal, nagy türelemmel. "Zoli bácsi a busz vezetője", "Attila", "Jani bácsi" nem először tették ezt. Úgy láttam nekik ez természetes, teszik mindezt szívből jövő szeretettel, nem várva köszönetet, elismerést, de a fiatalok tekintetét látva azért tudják, hogy azok köszönik és hálásak érte.

A haza vezető úton újra megtapasztalhattam az egymás iránti szeretetet a kis közösség tagjai között. Láthattam milyen befogadóak, milyen kedvesek, barátkozóak, hogy "Helgát", "Helga nénit" mennyire szeretik, hogy Ő milyen szépen és jól bánik velük, hogy Ő is mennyire szereti őket.

Köszönöm nekik azt a szép szombat délutánt és estét, köszönöm hogy tanulhattam tőlük: szeretetet, türelmet, jókedvet, elfogadást, bizalmat.


A másik "szeretet történet" ugyancsak a héten történt. A Plébánia hivatalban tartózkodtam, mikor telefonon kerestek. Egy úriember keresett, mint a karitász vezetőjét. Azt kérdezte tudunk-e olyan családot, aki nem tudja fűteni a lakását, mert nincs tüzelője. Ő segíteni szeretne és felajánlott egy összeget. Azonnal nem tudtam nevet, címet mondani, kértem a türelmét és kértem a nevét és telefonszámát, hogy visszahívhassam. Ő csak a telefonszámát adta meg, a nevét nem kívánta megmondani. Rövid időn belül - körbe telefonálás után - karitászos társaimmal megtaláltuk a segítségre szoruló fiatalembert, aki valóban tüzelő anyag nélkül , fűtetlen lakásban várta ezeket a hideg napokat. Örömmel hívtam vissza a fiatalembert, hogy megtaláltuk a megfelelő embert, és a TÜZÉP-et, ahol befizetheti a felajánlott összeget. 30.000.- Ft-ot fizetett be a karitász nevére. A TÜZÉP vezetője térítés mentesen még aznap délután kiszállíttatta a tüzelőt.

Nem tudok meghatódottság nélkül gondolni sem a nagylelkű adakozóra, sem a boldog fiatalemberre aki biztosan hálás szívvel gondol meleg szobájában segítőjére.

Karitászbeli szolgálatunk során már sokszor megtapasztalhattuk az emberek segítőkészségét, pénzbeni vagy tartós élelmiszer adomány formájában. Hálásak voltunk és vagyunk minden adományért a megsegítettek nevében is.

A Jó Isten áldását kérjük minden kedves adományozóra és a kedves Bice-bócásokra !

Mór, 2012. február 05.

Szabó Margit
Karitász Csop.vez.