KATOLIKUS NŐK KÖRE

A Katolikus Nők Köre városunk azon civil szervezetei közé tartozik, amely nem előzmények nélkül alakult meg a rendszerváltozás után, hiszen a XIX.- XX. század fordulójától a katolikus hitélet megerősödése következtében városunkban katolikus körök, egyesületek alakultak a kapucinus atyák lelki és szellemi vezetésével. Mindez azonban az 50-es években a szerzetesrendek feloszlatásával véget ért. Amikor közel negyven esztendei távollét után 1989 őszén visszatértek a kapucinusok Mórra, és sok tekintetben megváltozott a közgondolkodás is, felmerült az igény e hagyományok folytatására, illetve az általuk végzett tevékenység újjáélesztésére. A kezdetekről, folyamatos tevékenységükről, további terveikről Ferencz Józsefné Anival, a Katolikus Nők Köre életre hívójával és elnökével beszélgettem.

-Mi adta az ötletet, hogy tevékenykedni akaró, katolikus nőket gyűjts magad köré?
-A gondolat, hogy valamit kellene tevékenykedni, másokért jót tenni, már két évtizede felmerült bennem, amikor a németországi Pandorf (egyházi partnertelepülésünk) képviseletében megismertem Konrád Atyát, aki ún. ,,Frauenbund" (Nőszövetség) létrehozására buzdított bennünket. (Nevezett atya személyéhez fűződik az új harang a kapucinus templomban, és az újra letelepült kapucinus rend támogatása.) 1993-ra megérett a gondolat, hogy megpróbálok egy csoportot szervezni a katolikus nők közül, akik hajlandóak velem együtt tevékenykedni másokért. Templomi hirdetés és szórólap segítségével kerestem társaimat, és azonnal akadt valaki, Herbák Valéria személyében, aki lelkesen csatlakozott, hiszen Németországból hazatelepültként ismerős volt számára a tevékenység-, és aki azóta is a legfőbb segítők egyike. Tevékenységünket 15 fővel kezdtük, ma duplája a létszám.

-Milyen célokat tűztetek ki először?
-Láttuk, hogy a kapucinus atyák idősek, elesettek, ezért fontosnak tartottuk az életkörülményeik javítását, otthonuk rendben tartását, de ugyanezt gondoltuk a templomok szépítéséről, alkalmankénti ünnepi díszbe öltöztetéséről is. Azt is éreztük, hogy fontos az emberek összetartozásának erősítése a hivatalos fórumokon(szentmiséken, egyházi rendezvényeken )kivül is, ezért először a gyerekek számára rendeztünk öszszejövetelt, teadélutánt 1993-ban, aminek sikere igazolta, hogy a felnőttek között is van létjogosultsága az ilyen tevékenységnek is. 1994-ben rendeztük az első farsangi bált felnőtteknek, és azóta évenként visszatérő hagyománnyá vált ez a rendezvény, amit városunk lakói már számon tartanak, hiszen ötletes, szórakoztató műsorunkból a városi televízió segítségével azok is ízelítőt kaphatnak, akik személyesen nincsenek jelen.

-Milyen karitatív jelleggel rendezitek ezeket az összejöveteleket?
-Büszkék vagyunk rá, hogy ezeknek a rendezvényeknek a bevételét évek óta közcélokra ajánljuk fel. Támogattuk a városi Bice-Góca Egyesületet, a Gárdonyi Géza Általános Iskolát, szemléltető eszközöket vásároltunk a Szent Erzsébet Római Katolikus Iskolának. Jutott hozzájárulás a templomok renoválására, új szőnyegek, reverendák, legutóbb pedig temetési palást vásárlására, amikhez természetesen adományokat is gyűjtöttünk. Igyekszünk ott segíteni, ahol éppen szükség van rá, így került sor arra is, hogy a Városi Kórház Belgyógyászati Osztálya számára 15 darab takarót vásároltunk adományként. A lényeg, hogy olyan helyre kerüljön a támogatás, ahol sokan részesei lehetnek.

-Hogyan ünnepeltétek a 10. Katolikus Nőegyleti Bált 2004-ben?
-Igyekeztünk több vendéget fogadni, hiszen támogatandó kitűzött célunk - a Rókus kápolna külső felújítása - is nagyobb volt az eddigieknél. Mór város Önkormányzata azzal ismerte el eddigi tevékenységünket, hogy bérleti díj nélkül rendelkezésünkre bocsátotta a Wekerle Sándor Szabadidő Központot, így ezt a bált kivételesen ott tartottuk. Városunk lakói, cégei közül is sokan támogattak bennünket, így sor kerülhetett a kápolna újjávarázsolására. Természetesen a befolyt összeg ezt nem fedezte, de lelkes tagjaink, elsősorban Janniné Ilike sikeres gyűjtést szerveztek, amelynek eredményét bárki láthatja, ha elsétál a Rákóczi út elején régi szépségében pompázó kápolnáig.

-Van-e a városban olyan civil szervezet, amellyel rendszeresen együttműködtök?
- Elsősorban a Borbarát Hölgyek Egyesületével, hiszen néhány tagjuk nálunk is sokat tevékenykedik. Möllmanné Erzsike ötlete alapján próbáljuk -az amúgy is régi móri hagyományokhoz kapcsolódó farsangi időszakot szervezni városunkban, amelynek nyitó bálja Vízkereszt után a mi rendezvényiink, Hamvazó szerda előtti hétvégén pedig a farsang zárásaként néhány éve farsangi felvonulást szervezünk. Ma még inkább a nézője több ennek az eseménynek, de évről- évre nő a résztvevők száma is. Jó lenne még inkább a város kulturális eseményévé tenni azzal, hogy együtt szervezzük más városi intézményekkel, a farsangzáró nagybőgő temetést pedig a Művelődési Házban tarthatnánk.

-Mit terveztek a jövőre?
-Folytatjuk eddigi tevékenységünket hétköznapi apró és jelentősebb ünnepi alkalmakkor, figyelünk arra, hogy hol van szükség a segítségünkre, támogatásunkra, de természetesen folytatjuk eddigi hagyományainkat is.

-Küszönjük munkátokat, s a folytatáshoz további erőt és sok szeretetet kívánunk!
Ivanics Mária

A beszélgetés a Hordó 2005. szeptemberi számának 9. oldalán jelent meg.
Hordó, független móri közéleti havilap, XI. évfolyam 9. szám