Vendégünk lesz Jelenits István

2010. október 28-án, csütörtökön, Jelenits István piarista atya tart előadást az "Esti beszélgetések" keretében.

Helyszín: Szent Erzsébet iskola tornaterme.

Az előadás témája gyermekeink nevelése lesz. A plakát a faliújságon megtekinthető.

Vendégünk lesz Dr. Kiszely István

2007. október 25-én, csütörtök délután 5 órakor, a Szent Erzsébet iskola tornatermében, Dr. Kiszely István antropológus volt vendége az "Esti beszélgetések" sorozatnak.

2006. szeptember 09.

Szeptember 9-én, a Szent Imre közösségi házban tartott előadást Fél Szabolcs, jezsuita növendék az eddig a Jézsu Társaságban töltött éveiről. Lentebb olvasható egy rövid összefoglalás az előadásból, de az este még sok mindenről hallottunk, Szabolcs beszélt a Bogár-táborokról, külföldi útjairól is, amelykről képeket is hozott.

A noviciátus Szegeden

Két KEMÉNY évet töltöttem Szegeden:
Közösségi, Energikus, Magunkbaforduló, Értékes, megNyugtató éveket.

Közösségi:
Jezsuita képzésünk első lépése a noviciátus. Ezt Szegeden töltöttem, két évig. Más, hasonló "versenyzőkkel" együtt, akik szintén úgy érezték, hogy a Jó Isten őket jezsuitának hívott. Hatan kezdtük, ketten maradtunk. Közösség voltunk, mert időnk nagy részét együtt töltöttük. Közös meditáció, közös étkezések, közös takarítás, közös stúdiumok, közös pihenőnapok, kirándulások, közös Eucharisztia-ünneplés. "Szélessávú" közösség: hárman Erdélyből, hárman Magyarországból, 19-től 33 évesig, papok, kispapok, érettségi utániak… Egyedi közösség, a maga nehézségeivel, és szépségeivel, a maga keménységével. Például időközönkénti négyszemközti szembesítettük egymást: Hogyan ismertük meg társukat, milyen pozitív és negatív tulajdonságait.

Energikus:
Az itt töltött idő jellemformáló. Csendes időszak, ahol feltörnek a lélek búvópatakjai. Szinte hihetetlen mire képes a csend. Mi minden feltör, ha kicsit szakítunk rohanó világunkkal! Ebben a közegben minden egyes apró gesztus, zavar felerősödik, mint tó vizén a kavics keltette hullám.

Magunkba fordulók:
a két év jó része a noviciátusban (újoncház) telt. Itt szert tehettünk alaposabb önismeretre. Ebben segített a minden este elvégzett negyed órás visszatekintés a napra, önismereti kurzusok, a mindennapi finom konfliktusok, és azok megoldása. A rendszeres lelki napok, lelkigyakorlatok Jézussal való kapcsolatunk mélyítését segítette. Minden héten beszámoltunk novíciusmesterünknek a lelki megmozdulásainkról.. "Isten igájában" Isten igéjét hirdetve.

Értékes:
ha visszatekintek, azt látom, hogy megérte a két év fáradságát. Tudatosság, lelki élmények, imatapasztalatok, pszichológiai ismeretek, ismerkedés a renddel, mint önállló és egyedi történelemmel, lelkiséggel és gondolkodásmóddal rendelkező Társaság.

MegNyugtató:
Milyen bénító érzés tapasztalni önzőségünket és kicsinyességünket. És milyen fölszabadító, ha tudjuk, hogy ezzel mások is így vannak.
Nem mi vagyunk az ügyeletes szentek!
Fő tanulság: nem Rólad szól a történet!
"De hiszen ezeket a feladatokat bárki el tudja végezni helyettem!"
"Milyen jó, hogy erre most rájöttél. Van, aki ezt még ötven éves korában sem fedeti fel." Hangzott el egyszer egy emlékezetes párbeszéd köztem és a novíciusmester között. Szent Ignác minden bizonnyal ezt hívná alázatnak. Ennek csúcsa az ő imája a Suscipe:

"Fogadd el, Uram szabadságomat, fogadd el egészen.
Vedd értelmemet, akaratomat és emlékezésem.
Mindazt amim van, és ami vagyok, Te adtad ingyen.
Visszaadok, Uram, visszaadok egyszerre mindent.
Legyen fölöttük korlátlanul, rendelkezésed.
Csak egyet hagyj meg ajándékodul. Szeretnem Téged.
Csak a szeretet maradjon a kegyelemmel.
Minden de minden gazdagság enyém más semmi nem kell."


Budapesten, a Sapientián

Kétévi KEMÉNY-kedés után, elkerültem Budapestre.
Fellélegezhettem, megszűnt a bezártság, irány a tanulás.
Két év után, újra beépülni a hivatalos iskolai rendszerbe, órák, vizsgák stb.

Ez eléggé sejthető, olyan, mint egy átlagos egyetemista élete, csak az éjjeli bulik helyett reggeli imák szerepelnek terítéken. Nagy élményt jelentett együtt tanulni évfolyamtársaimmal. Akadt köztük világi, szerzetes, szerzetesjelölt.

Hetente összejöttünk, hogy kicsit elmélyítsük az órák száraz ismereteit. Havonta egyszer összeültünk jezsuita fiatalok Sodrás utcai rendházunkban, hogy beszéljünk tanulmányainkról. Mennyire látjuk értelmét, hol tartunk velük. Ez is segített, hogy az elvont ismereteket beépíthessük mindennapjainkba. Most ez egy kevésbé formabontó része a képzésnek, de legalább annyira fontos. A noviciátusban megerősített személyes istenhitet beágyazni Krisztus örömhírébe. Ez hitünk nagy próbatétele. A korábban "naivan" elfogadott hittételek, gyakorlatok elmélyítése, utánajárása. Belebonyolódni a teológia zegzugaiba, hogy aztán újra egyszerű szívvel forduljunk Isten felé: "Itt vagyok, Uram, szólj, mert hallja a Te szolgád!"

Fél Szabolcs örökfogadalma


Dr. Barlay Ödön Szabolcs előadása a Plébániatemplomban

2006. május 21-én Dr. Barlay Ödön Szabolcs, ciszterci atya, Prohászka-kutató tartott előadást, "Prohászka püspök üzenete" címmel.

Beszélt a mai egyház gondjairól, amit Prohászka 100 évvel ezelőtt meglátott, a Prohászka elleni támadásokról, korát megelőző gondolkodásáról és, hogyan hat ez a mai világunkra.

A szellemileg friss 87 évés atya egy honlapot is fenntart:
Indítlak címmel. - www.inditlak.hu

Az előadás után Prohászka és Barlay atya írásait lehetett megvásárolni, amelyek közül néhány fent van a www.ppek.hu honlapon is.

Barlay Ö. Szabolcs: Hitvédelem és hazaszeretet avagy antiszemita volt-e Prohászka?


Olofsson Placid atya látogatása Móron

2006. március 10-én vendégünk volt Móron, a katolikus iskolában, Olofsson Placid atya, aki megjárta a Gulag-ot, mégis nagyon sok társával ellentétben akik ott voltak, vidáman, egyszerű kedvességel tud arról a 10 évről beszélni.

90 évesen is, ilyen megpróbáltatások után, hihetetlen derűvel és szellemi frisseséggel rendelkezik, lebilincselő módon tud beszélni a mindennapi élet apró örömeiről, bíztatva közönségét is ezek megélésre.

Nálunk vendégeskedve elsősorban életének arról a szakaszáról beszélt amit Szibériában töltött 1945-1955 között, mivel egyszerű bencés szerzetesként egy éjjel elhurcolták és nemsokára 10 év kényszermunkára ítélték.

Fogságáról nem egy elejétől-végéig tartó beszámolót tartott, hanem felidézve egy-egy történetet mesélt az ottani életről, tanúságot téve a hit erejéről, amely segített neki és társainak túlélni a borzalmakat.

Placid atya vidám előadásából úgy tűnhetett, hogy az ott-tartozkódása milyen könnyű és egyszerű volt. De volt olyan félmondata amelyből kiderült, hogy bizony sokan nem bírták és vagy szellemileg vagy testileg roppantak bele a terhekbe.

Ő mégis szinte csak derűs történeteket mesélt, a közönséget gyakran megnevettetve, elmondva azt a 4 szabályt amit kitaláltak és amelyekhez mindig ragaszkodtak a fogság alatt, és amelyeket mi is alkalmazhatunk saját életünkben:

- A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.
- Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és tudatosan keresni kell az élet apró örömeit.
- Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgosítja az életenergiákat (ezt a szabályt kifejezetten a politikai foglyoknak találták ki, akik állandóan ártatlanságukat hangoztatták).
- Akinek van hova kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja a túlélésünket.

Sok mindenről halhattunk még különböző történeteket, de mindenről bőven lehet olvasni Placid atya életéről szóló könyvben, amelyet az előadás után dedikált, és amelyből részleteket lehet olvasni az alábbi oldalakon:

Részletek a könyvből

A Hit pajzsa című könyv bemutatója

Interjú Placid atyával


Böjte Csaba ferences atya látogatása Móron

2005. november 8-án vendégünk volt Böjte Csaba atya, Móron, a Szent Erzsébet Katolikus Iskolában. Az iskola tornaterme megtellett, voltak jónéhányan akik állva hallgatták végig az előadást, vagy egy másik teremben ülve nézték a közvetítést.

Csaba atya ugyanolyan szerénységgel beszélt mint, ahogy már ismertük a TV-ből vagy újságokból, sokszor megnevettetve, néha elgondolkodtatva vagy meghatva a közönséget.

Csaba atya az előadás kezdetén a reményről beszélt, amiből egyre kevesebb van, főleg most ősszel érezzük ezt így. De ha Jézust nézzük, azt kell látnunk, hogy Keresztelő János halálakor sem szólít fel senkit erőszakra, hanem a jóságról és szeretetről beszél, és éli meg azt mert hisz benne, hogy a világot csak a szeretet teszi jobbá. Ugyanezt képviselte a kereszten és az emmauszi tanítványokkal való találkozáskor sem volt türelmetlen, nem teremtette le őket, hogy ott voltak vele amikor tanított, a csodálatos kenyérszaporításkor, de amikor a keresztet kellett vinni akkor Cirenei Simon segített neki és Veronika törölte le arcát, olyan emberek akik sohasem találkoztak vele előtte. És Jézus mégis türelmes a tanítványokkal, mert Isten a szeretet Istene és nem az igazságé, a Szentírásban a szeretet himnuszát írták meg és nem az igazságét. Erre kell gondolnunk amikor neheztelünk férjünkre, feleségünkre, gyerekünkre, szomszédunkra.

Ezzel már konkrétabb eseményekre került szó az előadásban, mert Böjte atya elmondta neki is sokszor kell a fentiekre figyelmeztetnie magát: elmondott egy történetet, amikor fontos püspöki látogatásra került sor az egyik árvaházban és pont akkor szökött meg három gyermek. Dühösön ült kocsiba és hajtott utánuk, de közben elgondolkodott, hogy Jézus vajon mit csinálna ilyen helyzetben és már megnyugodva érte őket utol. Kérdezte a gyermekeket hova mentek.
- Dévára - mondták ők (a másik árvaházba akartak átmenni)
- Tudjátok milyen messze van?
- Kb15 km.
- Dehogy, 78km.
Ekkor kicsit meglepődtek. És tudjátok mennyit tud gyalogolni egy ember egy óra alatt?
- Hát 10km-t.
- Jó ha 5km-et. Most számoljátok ki mikorra értek oda!
Akkor azt mondta nekik, hogy választhatnak, vagy tovább mennek, de elég sokára érnek oda, és igencsak megéheznek, vagy vesznek valamilyen ételt és utána mennek tovább vagy visszajönnek és bocsánatot kérnek a nevelőiktől mert így megbántották őket. És az atyát sírva ölelték meg. Ekkor mondta Csaba atya, oldva kicsit a meghatódságot hogy az elhúzó autósok biztos nem tudták milyen pogány szertartás folyik ott a kilométerkőnél ahol 4-en körbeállnak és potyognak a könnyeik.
Ez az esemény megerősítette, hogy mindig a szeretet útját kell akármit mondott vagy bántott meg a feleség, férj, szomszéd. És ez a szeretet különösen fontos a gyerekeknél mert még nincs önbizalmuk, nem rosszak ők, Isten nem teremt selejtet. Mindig szeretni kell őket, önbizalmat adva nekik, sikerélménnyel megajándékozva, hogy megvalósítsák álmaikat. De vigyázni kell az anyagi javakra, mert az olyan mint a virágöntözés: Erdélyben kevés van Magyarországon sok - mindkettő megöli a növényt: elszárad vagy elrohad.

Csaba atya több példát felhozott arra, hogy Erdélyben a szegénység, hogy taszítja egyre mélyebbre erkölcsileg és anyagilag is a családokat, ezért fontos a gyermekmentés. Romániában 100000 állami gondozott van, abból 7000 magyar, Csaba atya 700 gyermeket nevel több otthonban.
Szó esett a gyermeknevelés és gyermekvállalás fontosságáról, mert a házaspárok is csak így bontakozhatnak ki. Még több megható és vidámabb történet elmondása után egy kérdésre felelve elmondta, hogy természetesen negatív példák is akadnak, évente 1-2 gyermekkel nem bírnak sehogy sem, őket kénytelenek elhelyezni a rokonoknál.
Az előadás végén Száraz László, plébános atya megköszönte a látogatást majd átadta azt a több mint egymillió forintot amit a móri hívek adtak össze az erdélyi árvaházak számára, majd négyszemközti beszélgetésekre is lehetőség nyílt Csaba testvérrel.

Köszönjük Böjte Csabának a látogatást és értékes előadását!

Csaba atya gyermekmentő munkájáról szóló honlap

A képek a Móri Városi TV felvételéből származnak

2005. November 8-án vendégünk lesz Móron Böjte Csaba atya, a Déva környéki árvaházak alapítója. Előadásának időpontját hirdetni fogjuk. Templomainkban állóperselyt helyeztünk ki, amelyekben Csaba testvér gondozottjai számára gyűjtünk adományokat.


Emmauszi találkozás a feltámadt Jézussal.

Teremtőjéhez tért Szentatyánk, 11. János Pál pápa még 2004-ben meghirdette az idei évre az Eucharisztia Évét. Ezt egyházmegyénkben 2004 októberében nyitotta meg Spányi Antal megyés püspök. Püspök atya már ekkor felhívást tett közzé: ennek a nem mindennapi eseménynek kapcsán egyházmegyénkben minden esperes kerület rendezze meg a saját Eucharisztikus Napját. Ebben a szellemben hívta össze április 23-án az Árpád-házi Szent Margitról nevezett Vértesi Esperesi Kerület tagjait Száraz László esperes, móri plébános. Tehát, ahogyan az emmauszi tanítványok felismerték Krisztust a kenyértörésben, úgy ismerjük fel őt mi is az Eucharisztiában, vagyis az Oltáriszentségben.

Ebben a szellemben indultunk útnak Kutschi András plébános atya szervezésében, egyházközségünk kecskédi tagjaival együtt autóbusszal mintegy harmincan, de személygépkocsival is szép számmal. Az ünneplés a Kapucinus templomban kezdődött, ahol Száraz László atya köszöntötte az egybegyűlt híveket. Nagy élményt nyújtott, amikor elővette az egyházkerület térképét, és minden település helyére, ahonnan hívek érkeztek, egy szívet ragasztott. Örömmel láttuk, hogy nem volt olyan helység ahonnan ne érkeztek volna zarándokok. 10 óra után megérkezett Püspök atya is, aki köszöntőjében hangsúlyozta, milyen fontos szerepet tölt be az Eucharisztia életünkben. Kiemelte, igyekezzünk minél többször magunkhoz venni Krisztus Testét, kitért többek között a szentmise, azon belül is az Eucharisztikus ima fontosságára.

Főpásztorunk megnyitó beszéde után fakultatív programokra hívták a jelentkezőket. Délután a Szent Kereszt Plébániatemplomban - vagy ahogy a helyiek hívják - a Kistemplomban folytatódott az ünneplés. Felléptek a tatabányai-, bicskei-, és a móri Római Katolikus Általános Iskola tanulói, valamint az oroszlányi balett csoport tagjai. Ezután körmenetben indultunk viszsza a Kapucinus templomba, ahol a nap zárásaként püspöki szentmisén vettünk részt.
Zárógondolatként, az emmauszi történetből egy idézet: „Maradj velünk, Urunk" (Lk 24,29).

Kulcsár Dávid

A fenti beszámoló a SZEM 2005. októberi számában jelent meg.

A Szent Margitról nevezett Vértesi Esperesi Kerület Eucharisztikus napja

Mór - 2005 április 23. szombat

A találkozó hirdetési plakátja
A találkozón használatos füzet

Programok:

Április 22. péntek - a kölni ifjúsági találkozóra, a kerületből ellátogató fiatalok pénteken Móron találkoznak:

17.00 - Ifjúság érkezése, regisztráció, szálláselosztás - közösségi ház
18.00 - Vacsora, amelyet Móron készítenek (gulyásleves, pogácsa) - közösségi ház
19.00 - Tanúságtétel és szentségimádás, Umberto és Péter Pál testvérek - Szent Leopold kápolna
20.00 - Megbeszélés, beszélgetés - közösségi ház
21.00 - Távozás a vendéglátó családokhoz

Április 23. szombat - Eucharisztikus nap

Közös programok:
9.30 - Fogadás: közös éneklés, üdvözlő és tájékoztató szöveg - Kapucinus templom
10.15 - Püspök atya - tanítás az Eucharisztiáról - Kapucinus templom
Fakultatív programok:
11.00 - Felnőttek: szentségimádás, gyóntatás - Kapucinus templom
11.00 - Házasok: a család és a szentmise - előadás és beszélgetés - CS.S.K., öregek napközije
11.00 - Ifjúság: tanúságtétel, verseny, próba - Iskolai tornaterem majd Kistemplom
11.00 - Gyermekek: tanúságtétel majd gyermek szentek, szentek gyermekkora és az Eucharisztia - Iskolai tornaterem majd udvar
13.00 - Ebéd - közösségi ház
14.00 - Tarzíciusz oratórium és más műsorszámok - Kistemplom
15.00 - Körmenet majd szentmise - Kistemplom - Kapucinus templom
16.30 - Búcsúvétel, rendrakás

A programokkal kapcsolatban Száraz László plébános atyát lehet megkeresni a 22/562-079 vagy 06-30-74-84-427 számon.