Megújult a Rókus kápolna

Örvendetes, ha lakóhelyünk fejlődését, gazdagodását látjuk, ha a szép, új épületek mellett a műemlékek megóvására is fordítanak figyelmet. Ez utóbbinak szép példája a Rákóczi utca elején álló Rókus kápolna felújítása. Menjünk vissza egy kicsit a míiltba, villantsuk fel a kápolna építésének körülményeit, történetét! Közel 100 évvel a pestis járvány után, 1831 elején kolera járvány söpört végig Magyarországon. Móron akkor csak négy férfi esett áldozatul, akik vidéki aratáson fertőződtek meg. 1836-ban viszont igen hevesen jelentkezett a kolera Móron, kiilönösen jítlius és augusztus hónapokban. Több mint 200 ember halt nieg. Néhány napon át naponta 10 halott is volt. A Tábor utca végén külön temetőt jelöltek ki a járvány áldozatainak, melyet jó ideig koleratemetőként emlegettek. A következő évben e járvány emlékére építtette Lamberg Terézia a Rókus kápolnát, melyet Szent Rókust, Szent Sebestyént és Szent Rozáliát ábrázoló oltárképekkel díszíttetett. E képek az idők folyamán elvesztek. A jelenlegi oltárkép Szent Rókust ábrázolja. Seidel Ignác 1898-ban, a Csókakő-Móri uradalomról irt kronologikus történetében írta, hogy a kápolna ajtaja felett a kővetkező kronosztichon található:

,,DesIente ChoLerae LVe
DIVI RoChl honorlbVs
DeVotl ereXere."

A kronosztichon olyan vers, melynek betűi egy fontos évszámot adnak, ebben az esetben az 1836-ot, a járvány időpontját jelöli. Ez a felirat ma már nem látható. A kápolna gazdagon díszített neogótikus épület, fő- és oldalhomlokzatán támpillérekkel. Kis tornya, mely a párkány alatt sokszögalapit, a főhomlokzat bal oldalán helyezkedik el. E történeti kitérő után essék szó a jelenről. Az évek során az épület úgy belül, mint kívül erősen elhasználódott. Kíváncsi voltam, kinek a fejében született meg a kápolna felítjításának gondolata. Felkerestem Jánni Gusztávné, Ilikét, aki sokat tett azért, hogy a restauráláshoz szükséges pénz összejöjjön. Szívesen és lelkesen mesélt az előzményekről. Elmondta, hogy Flatsker Ferencné, Mici néni szívében szólalt meg egy hang, hogy tenni kell valamit a kápolna szépítéséért. Először csak belső meszelésre gondoltak. László atyával egyeztetve gyűjteni kezdték a kápolnában tartott májusi litániák és misék perselypénzeit. 2004 júliusában megtörtént a meszelés, az összegyűjtött 1500 Ft kö áili összeg elegendő volt anyagra, a festő nem kért munkadíjat. Megtörtént a takarítás, oltár- és stációképek, padok állagmegóvása.

A meszelés után ismét László atya segítségét kérték, mert a szép kápolna-belső után szerették volna a külsejét is szebbé tenni. Először csak a falak és a torony felújítására gondoltak, de a ínunkák során derült ki, hogy olyan rossz állapotú a tető, hogy felíjítása halaszthatatlan. A plébánia épület felújításán dolgozó vállalkozótól kértek költségvetést a tatarozási munkákról. Szerettek volna pályázat útján is pénzt szerezni, de nem volt ilyen célra kiírt pályázat. Elhatározták, hogy támogatókat keresnek, adományokat gyűjtenek. A költségvetést a katolikus egyház képviselőtestülete elé vitték. Segítséget kértek és kaptak arra az esetre, ha adományokból nem jönne össze a szükséges összeg. Nagyon sok vállalkozót és magánszemélyt kerestek fel.

Az adományozók számlát kaptak befizetéseikről, melynek 30%-a adójukból leírható. Eddig 1 millió Ft jött össze 130 ember adományából. Ilike és férje Brumbauer István kihangsúlyozta, hogy nemcsak katolikus hívők adtak pénzt, hanem más vallásúak is. A Katolikus Női Kör farsangi báljának bevételét, 500 ezer Ft-ot, a Kolping 100 ezret adott. A bál terembérleti díját a móri önkormányzat fizette. A segítőkészség szép példáját tapasztalhatták meg a felújítási munkák szervezése során. A mesterek közül volt, aki munkáját ajánlotta fel, vagy kedvezményt adott a munkadíjból (pl. bádogos, kovács, tetőfedő; asztalos). A továbbiakban a lábazat megoldása lenne fontos és a vízelvezetés. A gyűjtés még nem fejeződött be. Bárki adományát szívesen fogadják. Novemberben kerül sor a kápolna felszentelésére, akkor név szerint mondanak köszönetet az adományozóknak.
A Bornapok szüreti felvonulói mar a megújult kápolna körül gyülekezhetnek, és indulhatnak a megszokott útvonalon.
Vargáné Kocsis Mária

A cikk a Hordó 2005. szeptemberi számának 2. oldalán jelent meg.
Hordó, független móri közéleti havilap, XI. évfolyam 9. szám